Nem azért vagyok itt, hogy megmondjam, merre menj.
Hanem azért, hogy világítsak egy kicsit,
amíg megtalálod a saját utadat.
Hiszek a lassú megérkezésben,
a figyelem gyógyító erejében,
és abban, hogy minden élethelyzetben van tovább.
Nem azért lettem segítő, mert szeretem a válaszokat.
Hanem mert megtanultam együtt maradni a kérdésekkel.
Dolgoztam gyerekekkel, kamaszokkal, családokkal, felnőttekkel.
Voltam jelen krízisben, újrakezdésnél, veszteségben és csendben.
A tapasztalatom megtanított arra, hogy a változás nem siet –
de mindig elindul, ha van tér, figyelem és bizalom.
Pszichológusként, pedagógusként, egészségügyi szociális munkásként
és mediátorként is ugyanazt keresem:
hol lehet megállni egy pillanatra,
és honnan lehet továbbmenni úgy, hogy közben önmagunk maradunk.
Nem javítani szeretnék.
Nem irányt mutatni.
Hanem kísérni – addig, amíg már nem vagy egyedül az utadon.
